Akármennyire bezárkózom, akármennyire vágyom arra, hogy komolyan vegyenek, hogy azért figyeljenek rám, mert megérdemlem, akármennyire próbálok következetes, kemény, harcos lenni, a kétéves Mátétól elolvadok. Nagyjából a napjaimat úgy tudnám összefoglalni: dolgozom. És a járulékos nyöszörgés persze: nem megy, nem lesz készen, nincs hozzá tehetségem–kitartásom, nem vagyok elég jó… A reggelek nyűgösek, és az esték is azok, a kettő között meg telik az idő — valahogy.

Nem vagyok túlzottan barátságos. A jelenségek sem túl barátságosak, amelyekbe belefutok. Kell egy pajzs, ami mögé nem jutnak be olyan egyszerűen a borzalmak. Nem azért, mert nem akarok szembesülni velük — dehogynem. Elég volt, most nem érdekel, hogy lemészárolta, megerőszakolta, ellopta, hazudott, tagadja…Tudom, nem a legintelligensebb megoldás, de nem bírom el még ezt is.

Szóval egyensúlyozok a totál érdektelenség és a túlzott azonosulás között, és ideiglenesen dióhéjba zárom magam, és nem hagyom a csonthéjat szétpattanni. Erősnek erős vagyok, csak nem eléggé. De jó ez, jobb, mint a válogatás nélküli befogadás, sokkal, de sokkal kevesebb sérülést hoz a magamba zártság, és jól működik, csak megközelíthetetlenné válok, és hagyom is, hogy ez sugározzon belőlem.

Aztán jön ez a törpeember, megfogja a kezem, és felismerhetetlenné varázsol, és nem érdekel a dajkanyelv működése, csak használom. Gyurmalovat készítünk, főzünk, mondókázunk. Valahol nagyon mélyen teljesen olyan vagyok, mint egy kétéves. Néha üvölteni tudnék, ha nem kapom meg, amit akarok, ha mások jobbak nálam, ha nem rám figyelnek. Néha kiszorítanám a szuszt mindenkiből, akit szeretek, néha annyira szeretnék kendőzetlenül őszinte lenni, és nem elkenni, meg taktikázni. Olyan jó volna újra természetesnek lenni, és nem rettegni a következményektől, nem tuszkolni le a torkomon minden keserűséget.

Ennyi legalább megmaradt, egy kis varázslat a hétvégéken. Egy pici csoda, aki előtt nem szégyellem, hogy van ott bennem valami más is. Aki jobban tud figyelni, mint a felnőttek. Aki jobban tud örülni, mint a felnőttek. Aki jobban tud szeretni, mint a felnőttek…