A jó hír: nincsenek elvonási tüneteim. :)

A gyümölcsök miatt? Fene tudja, de a csoki nem hiányzik, nem estem kísértésbe. Az az igazság, hogy a felkelés még mindig nem megy, de legalább nem délben, hanem 11 körül keltem. Mentségemre: én beállítottam az ébresztőt 9-re és fél 10-re, ellenben anya reggel bejött, lehúzta a redőnyöket. Mit reggel? Hajnalban! 8.15-kor, amire felébredtem, aztán úgy gondoltam, még néhány perc szundi, és akkor kimászok smoothie-t kutyulni. Ez a szundi több mint kétórásra nyúlt, sajnálom, utálok felkelni. Azért 11-kor hősiesen nekiláttam a smoothie-nak, kétfélét is csináltam, mert apa nem ehet málnát, de tegnap beszereztem egy kis dobozzal, és értelemszerűen mára már néhány darab megpenészedett. Anya külön kérte, hogy neki is készítsek, úgyhogy kettőnknek málnás-banánosat, apának meg narancsos-barackosat mixeltem, menta ment mindkettőbe, az felénk kihagyhatatlan. Ezeket bedobtam a hűtőbe, és mivel ebédre még maradt a tegnapi rakott izéből, úgy gondoltam, hogy valahogyan muszáj becsempésznem a napba valamilyen édességet. Úgyhogy pucoltam almát, amit megszórtam fahéjjal, és egy kis edényben összepirítottam némi kukoricapelyhet fahéjas nádcukorral. Ez a kompozíció olyannyira jól sikerült, hogy családilag ettük meg, pedig anyukám elég válogatós. :) De nyilván folyton éhes vagyok, úgyhogy nemrég készítettem valamiféle szendvicset, olyan puffasztott kukoricás micsodából, ami nem pászka, de nem is kenyér. Mindegy, a képen úgyis látszik. Szóval abból ettem egyet, paradicsommal, apának meg meghagytam a másikat. Az a baj, hogy nem sokat dob az élményen, hogy ez a puffasztott micsoda szerintem már évek óta a spajzban aszalódott… Az imént mindenki megitta a saját smoothie-ját. 18.15. van, és érzem a szívemben, hogy még éhes leszek. Mindenesetre a pocim érzi, hogy valami drasztikus dolog zajlik, mert folyton korog, próbálom citromos-mentás vízzel megnyugtatni. Mindenesetre eddig még büszke vagyok magamra. (Főleg azért, mert tegnap még szobabicikliztem, pedig irtóra fájt a fenekem… :)