Régebben sok hiperkarmát hallgattam, tőlük tanultam, hogy mindenki függ. Na, én is. Folyton gyűjtögetem az embereket, tárgyakat, a legkülönbözőbb dolgokat, amiktől függök. Még általánosba jártam, amikor valamiféle drogprevenciós órán került ez szóba, hogy ez milyen erősen szervezi ez az ember életét, mennyire markánsan befolyásolja a mindennapokat. Mondjuk erősen korlátozódott ez a beszélgetés a klasszikus drogalkoholcigi triászra, ezek közül igen távol áll tőlem mindegyik. Szóval a függetlenség jegyében vállalkoztam erre az egyhetes kihívásra. Az egyik erős függésem a csoki, a másik a hús, ha az étkezésre korlátozom a kört. (A hagymát is említhetném, de arról soha, se soha nem akarok leszokni :)

Böjtöt nemigen tartottam soha, nem nagyon éreztem késznek magam olyasmire. Most nyár van, itthon punnyadok a héten. Először arra gondoltam, hogy nyershetet tartok, a receptek szemezgetése után gyorsan lemondtam róla, csak semmi drasztikus! Aztán vegán ételekre vadásztam, de végül egyszerűen úgy döntöttem, a héten nem eszem húst, csokit, és kerülöm a fehér cukrot. Nem hangzik valami nagy kihívásnak, tudom, de én annak érzem mégis. A mérlegre nem merek felállni, meg amúgy nem is kifejezetten diétás ételeket terveztem, csak kipróbálom, milyen az, ha nem tömök be egy tábla csokit egyszerre.

Tegnap jól bezabáltam a Manókák keresztelőjén, úgyhogy gondoltam majd abból tartalékolok. Persze szépen elterveztem a menüt, ami már rögtön az első nap felborult kicsit, mert nem érkeztem ebédet készíteni. Erről anyukám tehet, aki miatt tegnap halálosan kimerültem. Na jó, nem, csak biciklizni voltunk, ezer éve nem voltam, és fél tizenkettőig aludtam „reggel”. Szóval gyorsan kikevertem egy tökkrémet, amíg itthon folyt az ebéd. És azonnal megkísértett anya almás pitéje. Amúgy nem vagyok oda az almás süteményért, de most persze jól esett volna. Gyenge ember… De ellenálltam végül, gyorsan bekaptam egy barackot. Aztán elmentünk bevásárolni, szép kis lista összejött mindenféle gyümölcs, zöldség, xilit, egyebek.

A xilit helyett végül nádcukrot vettem, és az olívaolajról lemondtam, de így is 6000 Ft elment a mindenfélére. Már hangosan korgott a gyomrom, mire nekiálltam az ebédnek, cukkíniből, krumpliból, patisszonból (a három zöldségből kettő nevét nem tudtam helyesen leírni elsőre :D ) készítettem valami rakott izét, közben pedig egy narancsos-barackos smoothie-t is, persze cukor nélkül. Most az a hűtőben pihen, a zöldségből meg ettünk egy keveset apával (aki hősiesen vállalta velem a „koplalást”, de azon nyomban megszegte, ahogy szembesült a pitével). Finomnak finom volt, és jól is laktam, ellenben kb. egy órája ettem, és újra éhes vagyok. Vacsorára szerintem hat óra felé kerül majd sor, vettem magvas kenyeret, azzal esszük majd a tökkrémet. Gyümölcsöt engedélyezek magamnak, talán az valamelyest kárpótol.

Szóval az első napnak nemsokára vége, 6 után nincs evés. Igazából aki nem ilyen rágcsáló, annak szerintem fogalma sincs arról, milyen kínszenvedés nem folyton enni, viszont tudom, hogy nem véletlen, hogy nem merek ráállni arra a nyomorúságos mérlegre. Szóval azt hiszem napról napra megírom a tapasztalataimat, ha másra nem jó, legalább saját magamat motiválom a folytatásra. Holnap igyekszem nem délben kelni, hogy a reggeli smoothie ne maradjon ki, mert tulajdonképpen az a nap legfinomabb része...