Csodálatos férfiak
Ma tulajdonképpen nonstop zuhogott az eső. Amikor reggel elindultam, amíg az egyetemen voltam, amikor hazafelé igyekeztem. Hosszú és kimerítő nap volt, ráadásul a hideg eső sem lelkesített túlságosan. Épp a főbejárat mellett siettem el, amikor kilépett az ajtón egy magas, izmos, tulajdonképpen biztonságiőr-alkat férfi, aki egy pöttöm kislány kezét szorongatta. Ez a látvány önmagában elég volt, hogy elmosolyodjak.
A kishölgy talpig rózsaszínben pompázott, tündéri érdeklődő volt, megkérdezte az apukáját:
"- Apa, mi ez ami így világít?
- Reflektor, manócskám, azért világít ennyire, megvilágítja az egyetemet.
- Az mi?
- A reflektor? Az egy nagy lámpa, tudod, kicsim? De gyere, siessünk, mert megázunk, és megbetegszel."
Nagyon szívet melengető volt a jelenet. A bátyám jutott eszembe. Viszonylag friss apuka, nem olyan régóta van kisfia. Kicsit bizonytalankodott, amikor még a mama pocakjában volt a babóca, de azóta mintaapa, mintha mindig is lett volna gyereke. Jó ránézni, jól esik látni, mennyire szereti az unokaöcsémet, hogy játszik vele, hogy beszélget hozzá. A kismanó is rajong érte, az egyik első szava az apuci volt (nem az apa, nem a papa!) és azóta is, bármit kell javítani, szerelni, apuciért kiabál a gyerek. Kicsit más ember lett azóta a bátyám, és ez nagyon jól van így. Előtte is nagyon szeretetreméltó volt, de mióta apa, talán még kiegyensúlyozottabb, és mindig van egy-két vidám története.
A másik bátyám egy bohóc, mégis kevés nála nyitottabb, érdeklődőbb, olvasottabb embert ismerek, mindig mond valami újdonságot, amit "csak úgy olvasott". Néha nagyon komolytalan, s ilyen vagyok én is, néha viszont tényleg ámulatba ejt. Sose felejtem el, hogy nagyjából négyéves lehettem, amikor felkapott a lábaimnál fogva, és szó szerint fejre állított. Vagy hogy elhitette velem, hogy ha nyers virslit eszek, kilyukad a gyomrom. Vagy hogy egyszer kirakta betűtésztából a nevemet, és elküldte a fotót róla...
"Egész úton hazafelé" efféle emlékek jártak a fejemben. Végig mosolyogtam a szakadó eső ellenére. Ilyenkor mindig nagyon hálás vagyok.