Tündöklők
Én nem tudok felöltözni. De sehogy sem. Hiába látom, hogy csípős hideg a reggel, egyszerűen nem jut el a tudatomig, és vékonyka pulóverben vacogom végig az utat az egyetemig, és lényegében egész nap fagyoskodok. A színek, a stílus a másik sarkalatos pont, egyszerűen tanácstalan vagyok, hogy mit mihez, és mit mihez ne. Időnként esetleg mégis próbálkozom, de rendszerint a cipőn elbukik a dolog, mert addig nézegetem a tizenegynéhány centis sarkakat, hogy megfogalmazódik bennem újra és újra a kérdés: ez valami vicc?
Szóval többnyire győz a kényelem, és a tornacipő. Persze mindig csodálkozom. Mert van, aki tündököl mindennap, aki mindig csinos, mindig stílusos, és a magassarkúban is mosolyog. Kicsit feszengek. Pedig jó barátságban vagyok a színekkel, de inkább csak vászonra kenve, vagy a maguk természetességében bűvölnek el. Egy tengeri halakkal teli akvárium előtt órákig tudnék ácsorogni. Persze a ruhásszekrényem előtt is tudok tanácstalanul rostokolni, de valljuk be, a kettő nagyon távol áll egymástól.
Úgyhogy előfordul, hogy szürke-barna ruhát viselek, vagy nem is tudom, miféle horribilis összeállításokat. De próbálok mosolyogni. Ha éppen egyedül vagyok, és ráérek, általában elbújok egy könyv mögé, és belemerülök egy izgalmas, ismeretlen világba, ahol vagy ösztönösen fel tudok öltözni „szépen”, vagy egyáltalán nem is számít, mit viselek. Mert kit érdekel egy ódivatú cipő, ha épp egy kortárs mondatai miatt nyelem a könnyeimet? Mit szépítsem? Belemenekülök az olvasmányaimba, és akkor már nem figyelek másra.
Aztán időnként megjelenik mellettem valaki sziporkázó-csinosan, én pedig egy suta mosollyal, némileg zavarodottan tekintek fel az aktuális olvasmányomból, hát azért mégiscsak kizökkentettek. Újra eszembe jut, hogy biztos borzalmasan nézek ki, a hajam sincs rendben, meg egyébként is... Az aktuális szépség többnyire lelkes érdeklődést mutat a könyvem iránt. Félig-szégyellősen mutatom neki, ő pedig zavarba jön. Egy suta mosoly kíséretében bólint, aztán továbbmegy.
Elnevetem magam. Néhány pillanatig még figyelem a cipősarkai kopogását, aztán biztos, ami biztos, visszamenekülök a könyvbe, és ha már nagyon hűvös van, beburkolózok egy borzalmas sálba…