Gyermekké tettél.
Az érzés megijeszt: nem olyan, mint vártam.
Felállok. Indulnék. Összecsuklik lábam.
A szavak idegenek. Nem találom őket.
A félelmeim óriás szörnyeteggé nőnek,
összegömbölyödök. Magzatpózban sírok.
Segíts megnyugodnom. Egyedül nem bírok.
Szeretnék az öledbe bújni minden éjjel,
csak hogy ne feszíthessen ilyen nagyon széjjel
az összes furcsaság.
Tompa fényjel
hogy
Gyermekké teszel.
A valóságokból csak a miénk marad.
Figyellek. Csodállak. Iszom minden szavad.
Belédfeletkezem, mint régen a játékba,
így lassabban borul rám az éjjel árnyéka.
A biztonság. Kezdem érezni, hogy átfon.
Mucha-lányok vagyunk százszor százas vásznon.
Így növünk fel, így együtt. Időtlenné válunk,
és hatalmassá, mint az angyalok, úgy szállunk,
messzire, mindentől.
E g y m á s s á válunk.