A reggelről azt hiszem, már nem is kell szólnom, ámde mégiscsak akad olyasmi, amiről érdemes beszélni, ugyanis nagymamám ma ünnepelte a születésnapját, és elmentünk felköszönteni. Namármost: mindenki tudja, hogy a nagymamák 98%-a előszeretettel eteti az unokáit. Nagyi is ilyen típus, mostanában már annyira nem bír főzőcskézni, de régen mindig húslevesrántotthús volt az ünnepeken. Most töltött káposzta volt, almás süti, sajtos rúd, jégkrém, és főtt kukorica. Borzasztó büszke vagyok magamra: a káposztából, a süteményből, és a fagyiból nem ettem. (De azért elcsomagolták a részemet: egy tejfölös vödörnyi káposzta, mert jó lesz az még később...) Ettem tehát vagy 4 sajtos rudat és egy fél kukoricát. Korábban még ettem itthon ebédeltem. Most nagyon megy nálunk (na, nem az élet) a zöldbab. Szóval rácbabot ettem (hústalanul), de igazából ezek a rácos dolgok nekem soha nem olyanok, amilyennek képzelem őket... Valaha próbálkoztam rácrétessel is, túrós rétesféle, finomnak finom volt, de annyira szétfolyt a sütőben, hogy borzalmasan ronda volt végül. (A húst  meg a krumplit ilyen módon elkészítve ki se próbáltam, a sok paprika miatt, ami a húsba kell, á, még belegondolni se jó, a krumplihoz meg rizst kell keverni, miféle krumpliba kever az ember rizst?!) Vacsorára meg tésztát főztem, és bolti trutymót tettem rá (paradicsomos), meg némi sajtot. A tányéron lévő adagot apukámmal ketten ettük meg, aki duplán árulóvá vált: almás sütit ÉS töltött káposztát IS evett. Anya kedvet kapott a sajtos rúdhoz, úgyhogy most készül belőle egy adag, majd megkérem, hogy zárja el tőlem... :) Amúgy terveztem venni müzliszeletet, de a boltban az unokaöcsémmel találkoztam össze (3,5) és muszáj volt Vele játékokat nézegetni. Úgyhogy anya már bevásárolt mire megleltem, így nem tudtam venni müzlit. Ellenben most kívánok valamiféle édességet, az élet zord. De legalább a nadrágom feljött rám. :)