Megint nyár. Csodálkozom, hogy milyen őrült intenzitással szakad rám a szabadság. És hogy egy kicsit piszkál is a semmi. Délben kelek, ha akarok, vagy még akkor sem, hajnalig szívom magamba a csodákat, csak sétálok kint, rácsodálkozok a gyümölcsökre, nem is vágyom más…